Blog
Bevásárlás közben egy idős néni volt előttem, feltűnt, hogy milyen szép sálja van, ezért úgy éreztem, hogy ezt közölnöm is kell vele. És milyen jól tettem! Hiszek az ilyen véletlenekben, amik talán nem is véletlenek…A kendő csak a kezdőtéma volt, szóba elegyedtünk, kiderült, hogy 88 éves, gyógytornász, aki még mindig tart heti rendszerességgel órákat. Botja csak pár napja van, ideiglenesen, de már felmerült benne, hogy arra is kéne valamilyen kendőt kötni, vagy színes botokat árulni, azzal szívesebben járnának az emberek.
Bár az életkora kilencvenhez közeledik Anikó néninek, mégis olyan energikus volt, mint egy fiatal, ereje teljében lévő hölgy. Biztosan neki is számtalan problémája van az életben, hiszen olyan nincsen, hogy valamivel ne kellene éppen megküzdened. Mégis azt éreztem, hogy 88 évesen célokat keresett magának, amitől boldog tud lenni. Tartja a gyógytorna órákat, átadja a tudását, gyógyít, és igyekszik színesben látni a világot.
Két dologra tanított ez az eset: az egyik az, hogyha olyan a hozzáállásunk, akkor a bennünk élő fiatal lélek sosem veszik el, a másik pedig az, hogy nyitottsággal forduljunk az emberek felé, mert nem tudhatjuk, mikor kapunk valamilyen "külső" segítséget, megerősítést. Zsongott a fejem, amikor a boltba léptem, azon gondolkodtam, hogy még milyen teendőmet nem csináltam meg, feszült voltam. Ez a beszélgetés viszont annyira feltöltött egész délutánra és estére, hogy csak mosolyogtam hazafelé. Apróságnak tűnik, de nagy energia löket volt. Bízom benne, hogy Anikó néninek is hasonlóan jól esett a beszélgetés, és egymást töltöttük fel pozitív energiákkal.
