Blog
Tartja a mondás, amin én is sokszor elgondolkodom. Munkámból és személyiségemből kifolyólag szeretem azt, hogyha pörgés van az életemben. Igyekszem mindenhol ott lenni nemcsak fizikálisan, hanem lélekben is, ami persze nagyon sok esetben kimerítő tud lenni, és néha nekem is meg kell állnom. Nem panaszkodás, én ezt nagyon szeretem, másképp nem is tudnék létezni.
Sajnos nem mindig van kellő időm arra, hogy például a szeretett hobbimnak, a futásnak hódoljak. Viszont a mozgás nagyon tud hiányozni, érzem a testemen is, hogy igényli: így jön el az a „kényszerhelyzet” hogy szegény ember lánya azzal főz, amivel tud, így amíg készült a vacsora, addig a konyha padlóján végeztem a tornagyakorlatokat. 15 perc volt összesen, de aznap azzal a tudattal feküdtem le aludni, hogy ma is tettem valami jót az egészségem érdekében (és 15 perc alatt is rendesen ki tudsz tikkadni, ha jó intenzív az edzés...).
Persze tudom, hogy vannak azok a napok, amikor semmi nem jön össze, és az ember örül, hogy a kötelező feladatait elvégzi, nemhogy annál többet…és ez így is van rendjén! Ne gyötörd magad, ha nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogyan eltervezted. Ezeket a pillanatokat is meg kell élni, és tudatosan készülni arra, hogy a következő nap majd biztosan jobb lesz.
Viszont törekedj arra, hogy képes legyél változtatni! Lehet, hogy ez csak egy napi 10 perces átmozgató torna, egy séta a boltig, egy aktív délután a gyerekekkel, egy egészségtudatosan elkészített ebéd. Ha pedig telítődsz és úgy érzed, hogy összecsapnak a fejed felett a hullámok, akkor merj segítséget kérni! Legyen az barát, rokon, nagymama, nagypapa, bébiszitter, bárki, hidd el, nem szégyen másra támaszkodni, ha a szükség úgy hozza!
