Blog

„Ahányszor kedvem támad tornázni, lefekszem, és megvárom, amíg elmúlik."(Ez az idézet Paul Terrytől származik és szerintem nagyon rátapintott a lényegre.) Ahogy biztosan Te is, én is gyakran érzem azt, hogy semmire sincs időm, legalábbis magamra nem jut. Fiatalabb koromban versenyszerűen teniszeztem, máig nagyon szeretem ezt a sportot, ráadásul egy teniszpálya mellett lakunk. Minden adott tehát, hogy ezt a mozgásformát most felnőttként is űzzem. És itt jön a nagy DE! A teniszezést meg kell szervezni, előre ki kell találni, mikor járjak, be kell foglalni a pályát, maga az egész program alsó hangon másfél óra és nem is olcsó mulatság. Sajnos nem fér bele az életembe. Helyette inkább futok a mellettünk lévő erdőben, mégpedig akkor, amikor épp van szabad fél-egy órám. A futáson kívül otthon erősítek, kardiózom vagy bicajozom – mikor mi fér a napomba. Van, hogy egyik sem. Olyankor igyekszem kreatív lenni. Előző héten például az egyik gyermekem zongoraórán volt, ez idő alatt a másikkal fogócskáztunk egy órát. Direkt hajtottam magam, közben hajolgattam - ez volt az aznapi edzés. Szóval én nem várom meg, hogy elmúljon a mozgáshoz való kedvem, igyekszem minden nap beiktatni.